- Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy eljött az idő a válogatottságtól való visszavonulásra
- Igazából már egy éve. Harminc éves koromra terveztem meghozni a döntést arról, hogy milyen szinten érdemes tovább folytatni a versenyzői karrieremet. A döntésem egyik fontos szempontja a 2026-os olimpiai kvalifikáció eredménye, valamint a szezon végi fejlődésem volt. A versenyzés mindig az első helyen állt az életemben, minden mást ehhez igazítottam, a tanulást, a munkát és az egyéb projekteket is ezzel párhuzamosan végeztem. A válogatottságtól való visszavonulásnak két fő oka van. Egyrészt a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen már nincs több passziválási lehetőségem a PhD-képzésben, ahol éppen a célegyenesben járok, és erre most több minőségi időt szeretnék fordítani. Másrészt úgy érzem, hogy a jóból is megárt a sok: gondolni kell a családra és az élet más területeire is. A sport és a sízés továbbra is szerves része marad az életemnek, hiszen tudományos és sportdiplomáciai szinten is foglalkozom vele. Sőt, továbbra is azt tervezem, hogy elindulok a magyar bajnokságokon és néhány FIS-versenyen is. Azonban a válogatottsághoz kötött kötelezettségeket már nem szeretném vállalni. Potenciálisan az olasz edzőm, édesapám, mint edző és én magam is látunk még bennem fejlődési lehetőséget, hiszen a világ élversenyzői közül sokan 36–39 éves korukig is versenyeznek. Ki tudja, lehet, hogy még 33 évesen visszatérek.

- Melyik verseny vagy eredmény áll a legközelebb a szívedhez, és miért?
- Ha összegeznem kellene a pályafutásomat: kétszeres olimpikon vagyok, részt vettem 12 világbajnokságon - ifjúsági és felnőtt együttvéve -, egy ifjúsági olimpián, egy EYOF-on, 425 nemzetközi FIS-versenyen indultam, és 23 magyar bajnoki címet szereztem. A serdülő- és gyermekversenyeket már nem is számolom. Nehéz választani, de három emlékezetes versenyt emelnék ki. Az egyik a beaver creek-i világbajnokság volt, ahol együtt versenyezhettem példaképemmel, Bode Millerrel, ráadásul Super-G számban. A másik a st. moritzi világbajnokság, ahol először sikerült a főfutamba kvalifikálnom magam szlalomban, és az összes gyorsasági számot is teljesítettem. Egy olyan pályán versenyeztünk, ahol hat ugrató volt, a sebesség meghaladta a 130 km/órát, a „zuhanó rajthoz” pedig a sílift végállomásától mintegy 200 lépcsőfokot kellett felmászni. Ezen kívül az első téli olimpiára való kvalifikáció időszaka és maga az olimpiai részvétel is életre szóló élmény marad számomra. Fontos eredmény a műlesiklásban elért top 30-as helyezésem. Végül a 2021-es Cortina d’Ampezzó-i világbajnokság is maradandó emlék marad. A verseny napján eltűnt a sícipőm, és már majdnem kölcsöncipőben kellett rajthoz állnom. Szerencsére az utolsó pillanatban meglett, éppen elértem a pályanézést is, és végül a 25. helyen végeztem, ami magyar versenyzőként kimagasló eredménynek számít.

- Kétszeres olimpikonként milyen emlékeket őrzöl a legszívesebben az olimpiákról?
- A 2018-as pjongcsangi olimpián az összes versenyszámban rajthoz álltam. Két hét alatt mindössze két pihenőnapom volt, de mindig vártam a következő megmérettetést. A pekingi olimpiára egy teljesen új síközpont épült, és száz százalékban hóágyúzott havon versenyeztünk. Különleges atmoszférája volt az eseménynek, hiszen nem egy hagyományos sínemzet adott otthont a játékoknak. Pekingben két versenyszámban indultam. A körülmények nagyon szokatlanok voltak: a hó minősége és a váratlan nagy havazás sok kiesést eredményezett, ami teljesen megváltoztatta a versenyzési stratégiát. 

- Milyen szerepben tudod elképzelni magad hosszú távon a magyar sísportban?
- Ebben a szezonban koordinátorként dolgoztam a Magyar Sí Szövetség Heraklész Programjában, miközben aktív versenyző is voltam, és egy olasz edzővel dolgoztunk együtt. Úgy érzem, jó edző lennék, mert szeretek dolgozni azon, hogy egy sízőt gyorsabbá tegyek, és végigkísérni a fejlődés útján. Jelenleg nem tervezek főállású pályaedző lenni, inkább beugró vagy alkalmi edzősködést vállalnék. Később inkább egy versenycsapat irányításában tudom elképzelni magam, miközben alkalmanként szívesen vállalok edzősködést magyar vagy külföldi sportolók számára is. Jelenleg a Sportolói Bizottság alelnöke vagyok, jó kapcsolatot ápolok a MOB-bal is, így a sportdiplomácia világa is érdekel.

- Hogyan képzeled el magad 5-10 év múlva?
- Több olyan projekt is van, amelyben jelenleg aktívan részt veszek. Menyasszonyom édesapja egy nagy síközpontot épít Székelyföldön, amelyből az egész család kiveszi a részét. Ez egy hosszú távú beruházás, amelyben nagy lehetőséget látok. Emellett a sportmedicina területén dolgozom BackToSport kutatásokkal és teljesítményvizsgálatokkal. Meglátjuk, hogy 5-10 év múlva melyik terület válik igazán meghatározóvá az életemben.