Aho Nina a 2025/26-os szezonban is a DVTK HUNTHERM játékosa marad. A magyar válogatott kiválósága 2020 nyarán érkezett Miskolcra, és azóta kulcsszereplője a klub elmúlt években elért sikereinek.

Az elmúlt öt év során Nina meghatározó tagja volt a DVTK-nak, nemcsak játékerejével és rutinjával, hanem példamutató küzdeni akarásával és csapaton belüli szerepével is. Vezetésével és jelenlétével a pályán olyan történelmi eredmények részese lehetett, mint két első hely a Magyar Kupában, a történelmi magyar bajnoki cím, vagy az Euroliga-negyeddöntő.

A 2024/25-ös szezon során sajnos sérülés hátráltatta a szereplését, de Nina mindvégig jelen volt a csapat életében: támogatásával, jelenlétével és tapasztalatával a pályán kívül is hozzájárult a közösséghez. Ez az időszak ugyan kihívásokkal teli volt, de csak még nagyobb motivációt adott számára, hogy a következő szezonban még jobb teljesítményt nyújtson.

-Amikor ideigazoltál gondoltad volna, hogy ilyen sokáig maradsz a klubnál?
-Igen is, meg nem is. Voltak céljaim, ahogyan mindenkinek, de az élet folyamatosan változik, így ezek a célok is formálódtak bennem az évek során. Azt viszont mindig tudtam, hogy ha jól érzem magam, ha fejlődök, és a csapat is egyre előrébb jut, akkor ez egy olyan hely lehet számomra, ahol hosszú távon is szívesen maradok. Egyetlen dolog van, amiből soha nem engedek: hogy minden szezonban tanuljak valami újat. Eddig ez minden évben megvalósult: van, amikor többet, van, amikor kevesebbet, és néha olyan dolgokat is, amikre nem számítottam, de minden évben tanultam valamit.

-Hamar eldőlt, hogy maradsz?
-Ez a szezon más volt, mint az eddigiek – számomra kicsit csonkán alakult, ezért kénytelen voltam más szemlélettel végig gondolni a lehetőségeket. Voltak más opciók is, de végül az egész folyamat máshogy zajlott le, mint ahogy az év elején elképzeltem. Szerettem volna részese lenni ennek a tapasztalásnak is, ezzel is több lettem. Nagyon örülök, hogy Diósgyőrben folytatom a következő szezonban is. 

-Egy éve műtöttek, mely után végig csináltál egy, a tervezettnél és vártnál kicsit hosszabb felépülést és rehabilitációt, majd szezon közben tértél vissza a pályára. Ezek ismeretében hogyan értékeled ezt az idényt?
-Nem szeretek "mi lett volna, ha" típusú kérdéseken rágódni – szerintem ez az egyik legnehezebb csapda, amit az ember állíthat magának. Úgy érzem, amit a testem és a lelkem bírt, azt teljes egészében beleadtam. Mindent, amit tudtam, ott hagytam a pályán ebben a szezonban. Az, hogy ez éppen mennyire volt elég, idővel változik. Három héttel ezelőtt lehet, hogy mást mondtam volna, de egy biztos, a hozzáállásom ugyanaz lett volna. Még most sem dolgoztam fel teljesen az idényt, de azt bizton állíthatom: nagyon sokat tanultam, így összességében pozitívan értékelem. A szívem biztos, hogy 110%-on volt. A testemet is olyan szinten terheltem meg, ahogy már nagyon régen nem. Őszintén mondhatom, hogy a maximumot kihoztam magamból. Természetesen mindig lehet jobb, mindig van hova fejlődni – de számomra fontos, hogy nyugodt lelkiismerettel tudok visszatekinteni. Épp ezért elemzem ki még apró részleteket is, hogy ne maradjon bennem az érzés: ott volt a lehetőség, de nem éltem vele.

-Mik a céljaid a következő szezonra most, hogy az egészséged is teljesen helyreállt?
-A legfontosabb, hogy több műtétet nem szeretnék. Ezt most lezártam, szeretném végre zavartalanul végig játszani a szezont. Csapatszinten egyértelmű célunk, hogy ne ezüsttel zárjuk az idényt, hanem valami még szebbel. Nemzetközi szinten még sok a kérdés, de úgy gondolom, a rájátszás elérése minimális cél. Egyénileg pedig szeretném kamatoztatni mindazt, amit az elmúlt szezonban megtanultam – ez nem lesz könnyű, de hiszek benne, hogy sikerül. A ritmusomat is szeretném visszanyerni, és szerencsére úgy tűnik, most végre lesz lehetőség egy teljes alapozást végig csinálni. Legfőképp pedig szeretnék végre egy jó szájízű, teljes idényt.