- Kilenc év után tértél vissza Miskolcra, egykori sikereid helyszínére. Milyen érzésekkel tölt el, hogy újra a DVTK Jegesmedvék jégkorongjáért dolgozhatsz?
- Nagyon motiváltan térek vissza, és tele vagyok alkotó energiákkal. Ez a klub, ez a közeg mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Személyes ügynek érzem, hogy hozzájáruljak a miskolci jégkorong további fejlődéséhez. Az elmúlt években rengeteg tapasztalatot és kapcsolatrendszert szereztem, most pedig elérkezettnek látom az időt, hogy ezeket itt, otthon kamatoztassam. Ez egy új fejezet – de nagyon ismerős lapokra íródik.

- Miért pont most jöttél vissza? Mi volt a döntésed mögött?
- Tulajdonképpen már télen megszületett a közös megállapodás Sántha Gergellyel, a DVTK elnökével és Egri Istvánnal, a DVTK Jegesmedvék elnökével hogy Miskolcon folytatom a karrieremet. Ettől a ponttól kezdve minden energiámat arra fordítottam, hogy a szakmai terveimet és a magánéletemet is úgy alakítsam, hogy teljes mértékben illeszkedjen ebbe a projektbe.
Közben felépült egy színvonalas program, amelyet komoly értékelések és auditok is visszaigazoltak. A DVTK akadémiája meghosszabbított státuszt kapott, ami országos szinten is elismerésre méltó eredmény. Most azonban egy új időszak kezdődik: változik a finanszírozási rendszer, az elvárások pedig konkrétabbá és jogszabályilag is rögzítettekké váltak. Ezek a kihívások inspirálnak – és ez az a pillanat, amikor nemcsak a meglévő nívót kell megőrizni, hanem egyértelműen tovább is kell emelni azt.
Az állami sportirányítás – a labdarúgásból már ismert módon – mostantól konkrét indikátorokat határoz meg a források lehívásának feltételeként: ilyen például a mérkőzésszám vagy a pályán eltöltött percek. Ezeket az elvárásokat mi tudatosan vállaltuk, és elkötelezettek vagyunk a teljesítésük mellett. Ez nemcsak egy adminisztratív követelmény, hanem egyben lehetőség is arra, hogy objektív mutatók mentén mérhetővé és fejleszthetővé tegyük a szakmai munkánkat.

- Milyen főbb célokat tűztél ki ügyvezetőként?
- Elsősorban a működés professzionalizálása a célom. A rendelkezésünkre álló erőforrásokat – legyen szó időről, energiáról vagy pénzügyi háttérről – a lehető leghatékonyabban kell használnunk. Azt szeretném, hogy a tehetségeink valódi fejlődési lehetőséget kapjanak – helyben, itthon, a saját közegükben. A szakmai vezetés által irányított csapattal egy egységes, átlátható és a teljes vertikumra kiterjedő képzési rendszert szeretnénk működtetni, amely az ovis korcsolyaoktatástól a felnőtt csapatig egy kézben, egy vízió mentén halad előre.

- Mik a konkrét szakmai tervek az utánpótlásban?
- Rendszerszinten készítjük fel a fiatalokat arra, hogy megállják a helyüket a profi világban. A következő szezonban például minden eddiginél több fiatal kap majd szerepet a felnőtt csapatban. Nemcsak elméletben hiszünk bennük – már a gyakorlatban is bizonyítanak. Egy nemrég megnyert mérkőzésen például a keret közel fele olyan játékosból állt, akik az akadémiánkon nevelkedtek. De ahhoz, hogy ezek a sikerek tartósak legyenek, még több minőségi edzésre, nemzetközi kihívásra és éles versenyhelyzetre van szükségük a fiataloknak.

- Milyen tervekkel vág neki a szezonnak a felnőttcsapat?
- Természetesen fontos számunkra, hogy eredményesek legyünk a bajnokságban, és a lehető legjobb helyezést érjük el – hiszen ez is visszajelzése a szakmai munkánknak. Emellett azonban legalább ilyen lényeges, hogy hazai pályán olyan jégkorongot játszunk, ami élvezetes, látványos és támadó szellemű – olyat, amire a szurkolóink szívesen jönnek ki hétről hétre. A valódi mérce számunkra a lelátó telítettsége és a közönség elégedettsége. A tavalyi szezonban átlagosan közel 1200 néző látogatott ki a mérkőzéseinkre – ez országos viszonylatban is kimagasló szám. Idén közel 600 szurkolónk már most szezonbérlettel rendelkezik, ami azt mutatja: érződik a várakozás, az izgalom. A célunk egy hosszabb, még tartalmasabb szezon, amit szeptember 12-én kezdünk meg hazai jégen – magabiztosan, pozitív hangulatban, a szurkolóink támogatásával a hátunk mögött.

- Korábban elsősorban Észak-Európára fókuszáltak a nemzetközi kapcsolatokban. Változik most ez az irány?
- Igen, de nem kizárólagos váltásról van szó, inkább szemléletbővítésről. Most egy olyan korszakot élünk, amikor a regionális és térségi tradíciókat újra kell gondolnunk. A múltból merítve, de a jövő minőségi elvárásai mentén kell új kapcsolatokat építenünk. A cél az, hogy olyan partnerségeket hozzunk létre, amelyek nemcsak a játékoscserére, hanem közös csapatokra, edzőképzésekre, szakmai programokra és toborzásra is kiterjednek. Egy határokon átívelő jégkorongfejlesztési ökoszisztémában gondolkodunk, amely erős regionális gyökerekre épül.

- És mi a helyzet a legkisebbekkel?
- Ez az egyik legfontosabb stratégiai pont. A célunk, hogy minél több helyi tehetség kerüljön be az akadémia elitképzési rendszerébe. Szeptembertől nagyszabású programot indítunk: az „Ovikori” keretében több mint 1000 óvodással kezdjük el a korcsolyaoktatást a régióból, és legalább 6 alkalmat biztosítunk számukra. Ez a miskolci jeges sportok történetének egyik legkomolyabb utánpótlás programja lesz. Emellett természetesen növeljük az egyéni képzések minőségét, és bővítjük a sportolói létszámot is.

- A stratégiai célokhoz adott az infrastruktúra és a szakmai háttér?
- Igen, ezek az alapok már adottak. Az elmúlt évek beruházásainak köszönhetően az infrastruktúra tekintetében kimagasló feltételeket tudunk biztosítani. A szakmai háttér is rendben van – most az a feladat, hogy ezt a rendszert még tudatosabban, még fókuszáltabban működtessük. Szeretnénk, hogy a felnőtt csapatban egyre több helyi nevelésű, szerethető játékos szerepeljen, akikkel a közönség is azonosulni tud. Ez nemcsak állami elvárás, hanem saját hitvallásunk is.

- Hogyan illeszkedik mindez a DVTK multiklub-struktúrájába és a magyar jégkorong jövőképébe?
- A DVTK multiklub filozófiája arról szól, hogy a különböző sportágak egységes értékrend és fejlesztési szemlélet mentén működnek. A jégkorong ennek szerves része. Az akadémiák működését immár jogszabály is szabályozza, az állami támogatásokhoz pedig minőségi munka, átláthatóság és eredményesség kell. Mi ebben a szellemben dolgozunk: összehangoltan, egységesen, a legkisebbektől a profikig. Azt gondolom, hogy a DVTK jégkorongja – múltjával, tradícióival és jövőjével – természetes része a magyar jégkorong térképének. Ugyanakkor a cél az is, hogy regionális központtá váljunk – az utánpótlásban, a képzésben, a nemzetközi kapcsolatokban.

- Mi a végső cél?
- Egy olyan jégkorongklub felépítése, amely nemzetközileg is jegyzett, szakmailag elismert, és amely a saját nevelt játékosaira alapozva tud sikeres lenni. Ahol a miskolci és környékbeli gyerekeknek – de akár az ország távolabbi részeiből érkezőknek is – nem kell máshová menniük, mert itthon, a DVTK-nál kapják meg a legjobb lehetőségeket. Hiszünk benne, hogy nálunk valódi szakmai munka és valós perspektíva vár rájuk, egy biztos, emberi közegben. Ez nemcsak a klub, hanem az egész régió – sőt, a magyar jégkorong – érdeke is. A célunk, hogy ezt az utat még tovább erősítsük, és a jól elindított, stabil alapokra építve következő szintre lépjünk – együtt, közösen.