– Mit jelentett számotokra, hogy ismét bejutottatok az Euroliga főtáblájára, és ilyen magas szinten versenyezhettetek idén?

Mindig nagy megtiszteltetés a legerősebb nemzetközi sorozatban szerepelni, idén is ez volt a célunk. Bár a szezon eleje kicsit döcögősen indult, nagyon örülök, hogy végül sikerült kiharcolnunk a főtáblát a Lublin elleni győzelemmel. Az Euroliga a legmagasabb szint, tele kihívással és fejlődési lehetőséggel – rengeteget tanulhattunk belőle.

– Az eredmény a realitást tükrözi?

Ez nehéz kérdés… Sajnos részben igen. Nagyon sok problémával küzdöttünk a szezon során: a csapat későn tudott összeállni, folyamatosan voltak sérüléseink és betegségeink, így összességében egy rendkívül nehéz idényen vagyunk túl. A sorozat végére viszont már látszott egy fejlődési tendencia – mind védekezésben, mind támadásban kezdett összeállni a játékunk az Euroliga szintjén.
Úgy érzem, ha még néhány mérkőzésünk lett volna, teljesen belerázódtunk volna ebbe a ritmusba, és elérhettük volna azt a szintet, ami a jobb eredményekhez szükséges. Ebből a szempontból a Reyer Venezia elleni hazai meccsünk tökéletesen leképezte a szezonunkat: aki azt a találkozót látta, az tulajdonképpen az egész idényünket látta egy mérkőzésbe sűrítve. Voltak benne kiváló periódusok és hullámvölgyek is – pont, mint az egész szezonban. Minden körülményt figyelembe véve azonban reális eredményt értünk el.

– Melyik mérkőzés jelentette számodra a legnagyobb kihívást, és mit tanultál belőle?

Számomra az utolsó Euroliga-meccs volt a legnehezebb, pedig már tét nélküli volt. Zaragozában kilencen tudtunk pályára lépni, sok volt a sérült és a beteg játékos, ráadásul hosszú utazás előzte meg a találkozót. Minden nehezítő körülmény adott volt: a hazai szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek, a bírói felfogás is megnehezítette a dolgunkat. Mentálisan ez hatalmas próbatétel volt. Ugyanakkor sokat tanultam belőle – leginkább azt, hogyan kell kitartani akkor is, amikor minden ellenünk dolgozik.



– Mely területeken láttad a legnagyobb fejlődést a szezon során?

Egyértelműen mentálisan. Rengeteg nehézséggel kellett szembenéznünk, és közben azzal is, hogy sokszor éreztük, a játékvezetők jobban tisztelik az ellenfeleket, mint minket. Ez különösen megterhelő volt fejben, de pont emiatt fejlődtünk sokat mentálisan. A szezon végére már jobban kezeltük ezeket a helyzeteket, és ez jó alapot adhat a bajnoki rájátszásra is.

– Milyen különbségeket tapasztaltál a hazai bajnokság és az Euroliga között?

A különbség jelentős – főleg a tempóban és a fizikális játékban. Az Euroligában minden gyorsabb, keményebb, és kevesebb idő van reagálni. Az idei szezonban a sorsolás különösen nehéz volt: két hazai mérkőzést mindig két idegenbeli követett, és ez a folyamatos utazás fizikálisan és mentálisan is nagyon megterhelőnek bizonyult.
Emellett teljesen más ritmust és taktikát igényel a két sorozat, ezért az átmenet sem egyszerű. Ugyanakkor a sok kemény nemzetközi meccs rengeteget adott: az Euroliga intenzitását és sebességét be tudtuk vinni a bajnoki találkozókba, ami ott sokszor előnyt jelentett.

– Miben kell még fejlődnie a csapatnak, hogy legközelebb sikeresebben szerepeljetek a nemzetközi porondon?

A legfontosabb, hogy kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtsunk. Egy-egy mérkőzésen belül is voltak nagyon jó és nagyon rossz periódusaink, nem találtuk meg a középutat. Ezen mindenképpen javítanunk kell. Ha sikerül a gyengébb szakaszokat minimalizálni, és nem engedjük, hogy az ellenfél nagy előnyt építsen ki, sokkal stabilabbak lehetünk.

– Hogyan készülsz mentálisan azokra a mérkőzésekre, ahol az ellenfél papíron erősebb?

Nincs külön rutinom erre. Igyekszem minden meccsre ugyanúgy felkészülni, és nem túlgondolni a helyzetet – bár erre hajlamos vagyok. Próbálok higgadt maradni, és arra koncentrálni, hogy magabiztosan játsszunk, még ha az ellenfél esélyesebb is. Ha teher nélkül tudunk kosárlabdázni, az sokszor meglepi az ellenfelet is.

– Melyik saját teljesítményedre vagy a legbüszkébb az idei szezonban?

Nem szeretek egy-egy meccset kiemelni, mert a teljes képet kell nézni. Az elmúlt években célként tűztem ki, hogy szeretnék kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani, mert korábban nálam is voltak erőteljes ingadozások. Úgy érzem, ebben sokat sikerült előre lépnem, és ez a fejlődés a pályán is megmutatkozott. Csapatként pedig azt mondhatom, hogy hozni tudtuk azt a teljesítményt, amit saját magunktól elvártunk – még ha ez nem mindig párosult is a kívánt eredménnyel.

– Az előző szezonban két játékos vitte a pontok nagy részét, idén viszont több játékos között oszlott el a felelősség. Ez tudatos taktikai döntés volt, vagy menet közben alakult ki?

Részben tudatos döntés volt, részben pedig a szezon során alakult így. Az edzőnk, Völgyi Péter filozófiája mindig is a csapatjátékra épült, és idén ez még inkább előtérbe került. Tavaly volt egy olyan játékosunk, aki képes volt extra teljesítményt nyújtani és a vállára venni a csapatot, most viszont inkább többünknek kellett előlépni és felelősséget vállalni. Ez persze nagyobb kihívás, de hosszú távon segíti a csapat fejlődését és összetartását.

– Mit üzennél a szurkolóknak, akik jövőre ismét nagy sikereket várnak a DVTK HUNTHERMtől?

A DVTK történetének egyik legsikeresebb időszakát éljük, amit a két évvel ezelőtti bajnoki cím is bizonyít. A sportban azonban folyamatosan változnak az erőviszonyok: mindig vannak feltörekvő csapatok, és időnként mi is szembesülünk nehezebb periódusokkal. A tavalyi kupagyőzelem és a bajnoki ezüstérem is értékes eredmény, még ha mindannyian többre vágytunk is.
Szeretném megköszönni a szurkolóinknak, hogy velünk voltak a nehezebb időszakokban is! Tudom, hogy nem könnyű, amikor nem olyan eredmények születnek, mint amilyeneket mindannyian vártunk, de a támogatásuk óriási erőt ad nekünk. Bízom benne, hogy együtt, egymásba kapaszkodva újra elérjük a közösen kitűzött célokat.