DVTK: Péter, arra kérlek, mesélj az első éveidről, amelyeket a DVTK-nál töltöttél. Hogyan értékeled azt az időszakot, amikor még nem vezetőedzőként dolgoztál a klubnál?

Völgyi Péter: 2018-ban költöztünk Miskolcra a családommal Szabó Tamás főtitkár úr hívására. Kezdetben a felnőtt csapat szakmai munkájának segítése volt a feladatom. Az első három évben mindent megtettem azért, hogy a csapat eredményesen és jó színvonalon szerepeljen. Voltak nagyon jó időszakaink, még úgy is, hogy akkoriban a régi csarnokban dolgoztunk, jóval szerényebb körülmények között, mint az elmúlt öt évben.

Már akkor is meghatározó szereplői voltunk a magyar bajnokságnak, és reális esélyünk volt arra is, hogy az Euroliga-selejtezőt sikerrel vegyük. Ezeket a mérföldköveket azonban akkor még nem sikerült elérnünk.

DVTK: Akkoriban mennyire tűnt reálisnak, hogy egyszer Euroliga-negyeddöntős vagy magyar bajnokcsapat vezetőedzője leszel?

Völgyi Péter: Őszintén szólva egyáltalán nem így érkeztem Diósgyőrbe. Nyaranta az U18-as válogatott mellett dolgoztam, a klubnál pedig elsősorban az volt a feladatom, hogy a felnőtt csapat szakmai stábját segítsem, és biztosítsuk a lehető legjobb feltételeket a minőségi munkához. Emellett elkezdtem foglalkozni a legfiatalabb korosztállyal is, ami óriási örömet jelentett számomra. Nagyon szépen kiegészítette egymást a három szerepkör: az U18-as válogatott, a DVTK „törpördögeinek” toborzása és a kosárlabda megszerettetése, valamint a felnőtt csapatnál végzett munka. Edzőként ezek együtt jelentették számomra a teljes egészet.

DVTK: Mi volt az első dolog, amit meg szerettél volna változtatni vagy megerősíteni a diósgyőri női kosárlabdában?

Völgyi Péter: A legfontosabb a tudatosság volt. Minden évben léptünk előre szervezeti szinten is, hiszen a fejlődésnek a klub minden szegmensében érezhetőnek és kézzel foghatónak kellett lennie. Szakmailag a női kosárlabda az elmúlt években rengeteget fejlődött, és számos új tendencia érkezett az Egyesült Államokból Európába is. Egy edzőnek folyamatosan figyelnie kell a WNBA-t és az NBA-t is, hiszen a taktikai újítások, a védekezési trendek jellemzően az NBA-ből indulnak, majd idővel megjelennek a női kosárlabdában, később pedig Európában is.

Európában rendkívül technikás és taktikailag is képzett játékosokat nevelünk, ugyanakkor az amerikai rendszer fizikális adottságok tekintetében egészen más lehetőségekkel dolgozik. Emiatt nekünk különösen fontos, hogy folyamatosan alkalmazkodjunk a sportág fejlődéséhez.

A fizikalitás és a test-test elleni játék egyre hangsúlyosabbá vált. A játékvezetés is inkább a támadó szellemű kosárlabdát támogatja, hiszen a nézők a gyors, pontgazdag mérkőzéseket szeretik.

DVTK: Ez mennyire érződik a magyar bajnokságban?

Völgyi Péter: Abszolút érezhető. Minden csapat arra törekszik, hogy a saját lehetőségein belül gyorsabb, fizikálisabb kosárlabdát játsszon.

A fizikalitásra azonban nem lehet egyik napról a másikra felkészíteni a játékosokat. Ezért kulcsfontosságú az utánpótlás szerepe. Korábban sok helyen nem dolgozott erőnléti edző az utánpótlásban, ma viszont ez már külön szakterület. Ugyanez igaz a mentális felkészítésre is, szerintem ebben kell sokkal céltudatosabban előrelépni. 

Hiszek abban, hogy a siker csapatmunka eredménye: nemcsak a játékosoké, nemcsak a stábé. A saját területén minden, a csapat körül dolgozó szakembernek fontos feladata van. Az a cél, hogy mindenki a saját szerepkörében a maximumot tudja hozzátenni a közös teljesítményhez.

DVTK: Az építkezés után jöttek a sikerek. A 2024-es bajnoki cím történelmi eredmény volt a klub számára. Mi volt annak a csapatnak a legnagyobb ereje?

Völgyi Péter: Talán a Magyar Kupa-győzelemmel kezdeném. Hazai pályán, az új arénában sikerült nyernünk, ráadásul úgy, hogy előzetesen szinte senki nem tartott minket esélyesnek. Mindenki Sopron–Szekszárd döntőt várt. A finálé különösen emlékezetes marad: fél perccel a vége előtt még komoly hátrányban voltunk, végül hosszabbításra mentettük a mérkőzést. Ez a modern kosárlabdában is rendkívül ritka, főleg egy kupadöntőben. Utólag sokat beszélgettünk erről a döntőben résztvevő edzőkkel, szakemberekkel, és arra jutottunk, hogy érdekes módon a Sopron számára is fordulópontot jelentett az a mérkőzés, hiszen később megnyerték az Euroligát. Számukra is adott valamit az a mérkőzés. Mi pedig a szurkolóink segítségén kívül azért tudtunk fordítani, mert a csapat minden tagja feltétel nélkül hitt egymásban és a stábban. Mindenki egy kicsit többet tett hozzá annál, mint amit normál esetben elvárna magától. Ez volt a legnagyobb erőnk.

DVTK: A játékosok minősége vagy inkább a karaktere tette ezt a csapatot különlegessé?

Völgyi Péter: Mindkettő kellett hozzá. Jó emberekből álló csapat győztes karakterek nélkül nem lehet igazán sikeres, de önmagában a tehetség sem elég. A megfelelő mentalitás, a győzni akarás és az éhség együtt tette ezt a csapatot igazán különlegessé.

DVTK: Mi volt a legnagyobb különbség a bajnokcsapat és az utóbbi két év együttese között?

Völgyi Péter: Minden szezon más volt. A bajnoki cím évében az Euroligában is kiemelkedően szerepeltünk, amit talán akkor még nem mindenki értékelt a helyén. Később látszott igazán, mekkora eredmény volt Európa legjobb nyolc csapata közé jutni, egy lépés hiányzott a Final Fourhoz.

Az a Villeneuve d’Ascq LM, amely végül kiejtett minket, később döntőt játszott az Euroligában. Ez jól mutatja, milyen szintet képviseltünk akkoriban.

Az a szereplés óriási önbizalmat adott a csapatnak, és a bajnokságban szinte végig dominálni tudtunk. A következő években is próbáltuk tartani ezt a szintet, de közben sok minden változott. Az európai erőviszonyok is átalakultak, és hiába tett meg mindent akár erőn felül is a klubvezetés, a lehetőségeink nem voltak összemérhetők az Euroliga legjobb 6-8 csapatával.

Egy ideig ezt szakmai munkával, mentalitással és csapategységgel lehet kompenzálni, de hosszú távon ennek is megvannak a határai.

 

DVTK: Más kosárlabdát játszott a bajnokcsapat, mint az utóbbi két év DVTK-ja?

Völgyi Péter: Az alapelvek nem változtak. Mindig gyors, látványos, közönségszórakoztató kosárlabdára törekedtünk, nagy hangsúlyt fektetve a védekezésre is.

Ugyanakkor minden szezonban a játékoskerethez kell igazítani a taktikát. Az elmúlt években kulcsjátékosok távoztak, akiket a pénzügyi korlátok miatt nem tudtunk megtartani. Darcy Garbin például nemcsak kiváló játékos volt, hanem emberileg is rengeteget adott a csapatnak. Kayla Charles pedig óriási fejlődésen ment keresztül Diósgyőrben, és példát mutatott alázatból, munkamorálból is.

DVTK: Az idei szezon során sokszor szóba kerültek a sérülések és az, hogy nagyon későn állt össze a csapat. Edzőként ezt hogyan élted meg?

Völgyi Péter: Egyértelműen nem sikerült kihoznunk a maximumot a szezonból, hiszen nem tudtuk megnyerni sem a bajnokságot, sem a Magyar Kupát. A problémáknak csak egy része volt látható kívülről, de a sérülések valóban komolyan befolyásolták a csapattá válás folyamatát. Közben az Euroligában rendkívül erős mezőnyben kellett helytállnunk, ami rengeteg energiát emésztett fel. Talán ebben a szezonban dolgoztunk a legtöbbet, mégis hiányérzet maradt bennünk.

DVTK: Van olyan dolog, amit utólag másképp csinálnál?

Völgyi Péter: Sok minden rajtunk kívül álló tényezőn múlt. Az alapszakasz végén például idegenben nyerni tudtunk Sopronban, és úgy éreztem, jó irányba haladunk. Aztán jöttek a válogatott miatti leállások, amelyek megtörték a ritmusunkat.

A rájátszásban ráadásul újabb sérülések nehezítették a helyzetünket: Paula Ginzo és Kat Westbeld is kidőlt a Sopron elleni párharc során. Újra kellett szervezni a csapat működését, miközben minimális idő maradt a döntőre való felkészülésre. A Pécs nagyon speciális kosárlabdát játszik, és a döntő során végig azt éreztem, hogy frissebbek, agresszívebbek és élesebbek voltak nálunk.

DVTK: Visszatekintve a teljes diósgyőri időszakodra, mire vagy a legbüszkébb?

Völgyi Péter: Sok mindenre büszke vagyok, de természetesen a bajnoki cím különleges helyet foglal el. Egy klub első bajnoki aranya történelmi siker, amire mindig emlékezni fognak.

Nagyon hálás vagyok azért is, hogy Szabó Tamás főtitkár úr vezetésével a klub olyan körülményeket és olyan játékosokat biztosított a stábom számára, hogy ezeket az eredményeket ezt elérhettük. Magyar viszonylatban egyértelműen itt van a legjobb infrastruktúra és a legjobb szurkolótábor, de egész Európában is csak néhány tradicionális fellegvárat lehet a diósgyőri katlanhoz hasonlítani. Az első években még sokan nem ismerték a csapatot, ma viszont már mindenki tudja, milyen nehéz itt nyerni.

A FIBA rangsora szerint ma Európa legjobb tíz csapata között tartanak számon bennünket, miközben a közös munka kezdetén még jóval hátrébb szerepeltünk. Ez nem egy pillanatnyi siker, hanem a klub tudatos építkezésének az eredménye. Talán erre vagyok a legbüszkébb.

DVTK: A következő idénytől a DVTK Kosárlabda Akadémia szakmai vezetőjeként dolgozol tovább. Milyen érzésekkel térsz vissza az utánpótláshoz?

Völgyi Péter: Szerencsés embernek érzem magam, mert azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Ha megkérdeznék, mi az a munka, amit a legszívesebben végeznék, azt mondanám: minél több gyerek kezébe szeretnék kosárlabdát adni. A gyerekekkel való munka rendkívül őszinte és pozitív közeg. Kevés helyen kap ennyi tiszta visszajelzést az ember.

Korábban hosszú éveket dolgoztam utánpótlásban, fiúkkal és lányokkal egyaránt, ezért ez egyáltalán nem idegen számomra. Az akadémiai munka ugyanakkor rendkívül összetett feladat: támogatni az edzőket, koordinálni a képzést, és biztosítani, hogy a gyerekek büszkék legyenek arra, hogy a DVTK-ban kosárlabdázhatnak.

Emellett maradok a női válogatott szövetségi kapitánya is, ahol szeretnénk tovább vinni az elmúlt időszak sikereit, és eredményesen szerepelni a világbajnokságon, majd az Európa-bajnoki selejtezőkön is.

A következő szezon is nagyon mozgalmas lesz, munkából biztosan nem lesz hiány. Annyi változik, hogy egy kicsit vissza kell vennem abból a terhelésből, amit az elmúlt évek jelentettek, különösen a rengeteg utazás miatt. Bízom benne, hogy ebben az új szerepkörben is maximálisan tudom majd segíteni a klubot, utódomnak Magyar Gergelynek pedig kitartást és hasonló sikereket kívánok a következő évekre!