- Fantasztikus hetet zártál Pazardzhikban: elődöntős csoportgyőzelem, majd ezüstérem a döntőben, mindezt friss világranglista-vezetőként. Így néhány nappal később hogyan tekintesz vissza erre a Világkupára összességében?
- A tavalyihoz hasonlóan ismét nagyon hasznos új információkat gyűjtöttem magamról, hiszen a hét alatt több új inger is ért, amelyekre ott helyben kellett rögtön reagálnom. Voltak hibák bőven, például a döntőbeli lövészetem során, azonban ez is a tanulási folyamat része. Szerencsére teljes mértékben ebből a nézőpontból látom a teljesítményemet. Nem versenyeztem még a születésnapomon, ráadásul pont az a nap nagy kihívás is volt, ugyanis egy napon rendezték meg a nagy körvívást és az elődöntőt, amely nem pusztán fizikálisan, de mentálisan is eléggé megterhelő volt.

- A döntőig gyakorlatilag végig kiemelkedően versenyeztél, különösen OCR-ben, úszásban és laserrunban. Belülről te mennyire érezted azt, hogy most valóban nagyon egyben van a formád?
- Tudtam, hogy jó erőben és kiegyensúlyozottan érkeztem erre a versenyre is, ami segített egy egészséges magabiztosságban tartani, de a döntő napjáig nem mozgatott meg különösebben, hogy hanyadik lehetek a versenyen.

- Talán a döntő vívása volt a verseny egyik fénypontja. Több kimagasló vívót is legyőztél, és egészen a legjobb nyolcig jutottál az egyenes kieséses szakaszban. Mennyire voltál elégedett a vívással, és minek volt köszönhető ez az előrelépés?
- Így van, a hét egyértelmű fénypontja az volt, amikor a mezőny egyik legkiemelkedőbb vívóját (az orosz Sazanovát - szerk.) sikerült legyőznöm 4-3-ra, ráadásul egy olyan aranytussal, amivel egyidejűleg a vívóidő is lejárt. Ezekkel a kieséses asszókkal nagyon elégedett vagyok, teljesen visszaköszönt az a munka, amit körülbelül fél éve bevezettünk a vívóedzéseken. Igazából ennek a munkának tudom be ezt a mini bravúrt is. Az egyperces, egytusos körvívásokkal viszont nem vagyok kibékülve, ott nem sikerült jó érzésekkel vívnom, meg is viselt az a versenyszám.

- Érdekes módon a döntőben most talán éppen a lövészet alakult nehézkesebben, miközben futásban ismét remekeltél. Hogyan élted meg belülről a laserrunt?
- Annak ellenére, hogy nagyon nem élveztem a záró számot, örülök, hogy így alakult a laserrun és nem sikerült az aranyérem ezzel a lövészettel, mert a tanulás szempontjából talán ezzel jártam a legjobban. Igazából nem is idegesített az, hogy ilyen pocsékul lőttem, ugyanis tisztában vagyok azzal, mi történt és mi állt ennek hátterében. Több összetevője volt, nem lehet csak egy tényezőre ráhúzni. Egyrészről néha egészen erős szélfuvallatok nehezítették meg azt, hogy a saját ritmusomat tartani tudjam, ezzel már korábban is többször meggyűlt a bajom. Másrészről viszont szokatlan volt az is, hogy a harmadik futamban úsztam, így körülbelül öt perccel kevesebb idő jutott arra, hogy áthangoljam magam a következő számra. Vannak még persze apróbb dolgok is, de ez a két fő ok dióhéjban.

- Kívülről nézve az volt az ember érzése, hogy ha egy picivel jobban alakulnak a lövések, akár újra te állhattál volna a dobogó tetején. Verseny után benned is volt ilyen érzés, vagy inkább az ezüstéremnek tudtál örülni?
- Ezért a teljesítményért jogosan „csak” az ezüstérem járt, így nagyon örültem neki, hiszen amúgy sem voltam még második Világkupán egyéniben. Egy olyan tanulási folyamatban vagyok benne, ahol teljesen normális egy ilyen hiba. Ismerem annyira magamat, hogy ebből is szépen ki fogom venni azt, amit hasznosítani tudok, így nincs bennem rossz érzés, inkább jót mosolygok már rajta.

- Nemcsak eredményesség szempontjából volt különleges ez a verseny, hanem hangulatában is: a születésnapodat is itt ünnepelted, a szervezők és a csapattársak is megleptek, ráadásul a döntőre édesanyád is kilátogatott. Mennyire marad emlékezetes számodra ez a pár nap?
- Május 15-én, tehát az elődöntő és a nagy körvívás napján volt a születésnapom. A nap szörnyen indult, hiszen a vívópáston nem nagyon találtam magamat. Gondoltam is utána, hogy ennyire rossz hangulatú születésnapom sem volt még valószínűleg. - mondta nevetve. - Aztán körülbelül másfél óra után kezdtem el kiemelni magamat ebből a gödörből, onnantól gyakorlatilag sínre kerültem és igazán emlékezetes maradt a nap. Nagyon figyelmesek voltak körülöttem az emberek, a családom is videóban köszöntött, így gyakorlatilag a „piszkos munkát” követően valóban tudtunk ünnepelni.

- Az elődöntős nap lebonyolítása meglehetősen szokatlan volt: egy napon rendezték a rangsoroló vívást. Az elődöntő kezdete előtt, mindössze alig két órád volt felkészülni. Kívülről úgy tűnt, hogy ez semennyire nem zökkentett ki téged. Belülről hogyan élted meg?
- A vívás eléggé megviselt, így igazából az volt a kérdés, mennyire tudom ezt félretenni az elkövetkező néhány órában. Sikerült. Emellett én is éreztem, hogy fizikálisan tompább vagyok, de tudtam, hogy a mezőnyből valószínűleg mindenki ezt érzi, így csak tettem, amit tudtam, és bíztam a jó kondimban.

- Korábban említetted, hogy talán a legnagyobb riválisnak az olimpiai bronzérmes dél-koreai Seong Seungmint tartod, mert ő az, akit még egy alkalommal sem győztél le. Habár nem közvetlenül a döntőben, de most sikerült megelőznöd, hiszen ő az elődöntőben búcsúzott. Van ennek számodra jelentősége?
- Más elődöntős csoportba kerültünk, így csak később tudtam meg, hogy neki nem sikerült kvalifikálnia magát a döntőbe. Kicsit csalódott voltam és sajnáltam, mert szeretem, ha az ilyen típusú riválisokkal szemtől szemben is tudunk ki-ki csatákat vívni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyenre lehetőségem vele, amit már nagyon várok. Ő tényleg egy különleges ellenfél számomra, nagy tisztelettel figyelem a pályafutását.

- A verseny ideje alatt rendhagyó módon egy magaslati szálláson laktatok. Hogy jött ez az ötlet, és milyen tapasztalataitok voltak ezzel kapcsolatban?
- Pár hete jött egy gondolat a részemről, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk ezt, ugyanis a kedvenc magaslati helyszínem körülbelül másfél órás autóútra helyezkedik el Pazardzhiktól. Hála Istennek a szövetség és az edzőm is maximálisan partner volt ebben, így meg tudtuk valósítani. Ezzel kapcsolatban is gyűjtöttünk hasznos tapasztalatokat, láttuk az előnyös és a hátrányos oldalát is ennek a megoldásnak. A jövőre vonatkozó konklúziókat azonban majd inkább a szezon végén érdemes levonni.

- A verseny után ráadásul kint is maradtatok magaslati edzőtáborozni. Hogy telnek most a napok Bulgáriában?
- A felkészülés javában zajlik, most nincs különösebben nagy volumenű pihenés betervezve. Persze a töltődés fontos, igyekszünk megtalálni itt is az egyensúlyt. A fókusz most nincs kifejezetten egyik számon sem, inkább szeretnénk visszatérni jobban az alap állóképességem erősítéséhez, hiszen még hátra van a java a versenyszezonnak, így fontos lesz, hogy ne fogyjak el idő előtt.

- Kairói világkupa-győzelem, most pedig egy ezüstérem Pazardzhikból. Egészen parádésan alakult eddig a Világkupa szezonod. Most pedig következik az egyik legjobban várt állomás: Budapest. Milyen érzésekkel várod a hazai versenyt?
- Én szeretem a jópofa dolgokat, így nem lenne rossz egy bronzérem Budapestről, hogy teljes legyen a készlet - mondta mosolyogva. - Azonban szokásomhoz híven elsőként szeretnék majd döntőbe jutni. Az már önmagában jutalom lenne, hiszen a szeretteim, barátaim és a legkedvesebb szurkolóim előtt tudnék rajthoz állni. Nem mellesleg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Kirsty Coventry is megtiszteli majd az eseményt a jelenlétével, így a sportágunknak és személy szerint nekem is fontos verseny lesz. A lehető legjobb tudásommal szeretnék majd tisztelegni előtte.